Kovács Péter interjú
“Megengedünk magunknak egy jutalomjátékot”
(Kovács Péter és Kovalovszky Márta művészettörténészek)
.jpg)
„MaNcs: Úgy tudom, hogy Csontváry felbukkanása a köztudatban is egy székesfehérvári kiállításhoz köthető.
KP: Igen. 1963-ban, amikor mi egész friss muzeológusok voltunk, került megrendezésre a művész első nagy bemutatója, amely igen komoly kultúrpolitikai ellenállásba ütközött. Eredetileg úgy volt, hogy Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria akkori főigazgatója nyitja meg, de az utolsó pillanatban maga Aczél György – aki akkor miniszterhelyettes volt – telefonált a megyei vezetésnek, hogy nem jó, ha egy komoly szakember vezeti be a kiállítást, legyen csak valamelyik helyi, tanácsi vezető. A kiállítás májusban nyílt, és augusztusban Magyarországra látogatott Hruscsov felesége, aki Kádár Jánosné társaságában eljött Székesfehérvárra. Megnézték a kiállítást, és nagyon tetszett nekik. Másnap Aczél György telefonált a fehérvári elvtársaknak, és mondta, hogy fel kell vinni Pestre a kiállítást. Hát ezen múlott Csontváry értékének felismerése.
MaNcs: De mi volt a baj vele?
KP: Csontváryval több baj volt. Leginkább az, hogy a két világháború közötti Magyarországon az úgynevezett polgári művészet is egyszerűen bolondnak tartotta.”
(Itt az eredeti interjú teljes szövege, kattints ide!)
„MaNcs: Úgy tudom, hogy Csontváry felbukkanása a köztudatban is egy székesfehérvári kiállításhoz köthető.
KP: Igen. 1963-ban, amikor mi egész friss muzeológusok voltunk, került megrendezésre a művész első nagy bemutatója, amely igen komoly kultúrpolitikai ellenállásba ütközött. Eredetileg úgy volt, hogy Pogány Ö. Gábor, a Nemzeti Galéria akkori főigazgatója nyitja meg, de az utolsó pillanatban maga Aczél György – aki akkor miniszterhelyettes volt – telefonált a megyei vezetésnek, hogy nem jó, ha egy komoly szakember vezeti be a kiállítást, legyen csak valamelyik helyi, tanácsi vezető. A kiállítás májusban nyílt, és augusztusban Magyarországra látogatott Hruscsov felesége, aki Kádár Jánosné társaságában eljött Székesfehérvárra. Megnézték a kiállítást, és nagyon tetszett nekik. Másnap Aczél György telefonált a fehérvári elvtársaknak, és mondta, hogy fel kell vinni Pestre a kiállítást. Hát ezen múlott Csontváry értékének felismerése.
MaNcs: De mi volt a baj vele?
KP: Csontváryval több baj volt. Leginkább az, hogy a két világháború közötti Magyarországon az úgynevezett polgári művészet is egyszerűen bolondnak tartotta.”
(Itt az eredeti interjú teljes szövege, kattints ide!)